„Jó nekünk itt lenni” – mondta Péter Jézusnak a megdicsőülés pillanatában. Miért? Azért, mert otthagyhatta a hétköznapokat, és velük együtt az élet apró-cseprő gondjait. Felülemelkedhetett az aggodalom és fájdalom pillanatain. Amikor belépek egy templomba, mindig magával ragad az érzés, hogy védve vagyok. Régen a templomban védelmet kaptak az emberek az erőszakos cselekedetektől; még ha bűnösök voltak is, amíg a templomban voltak, nem emelhettek rájuk kezet.
Ma a külső zajoktól, a tornyosuló feladatoktól és a félelmektől való védettséget tapasztalom meg, amikor körülvesznek a vastag falak. Sokszor szinte menekülök az ódon közegbe, mert tudom, hogy mindezek nem mernek utánam jönni, kint maradnak.
Istentiszteletünkön nem csupán valamik elől menekülünk, hanem Valakihez! Jézus Krisztus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltek vagytok!
Istentiszteleteink gyülekezeti közösségünk legáltalánosabb és legünnepibb alkalmai. Mindenki számára egyformán nyitott és ugyanazt kínálja. A közös éneklés Isten dicsérete. A közös imádság egymás iránti felelősségünk. A közös igehallgatás Isten előtti egyenlőségünk. A közös úrvacsora Isten kegyelméből való megváltásunk záloga.
Szeretettel várunk vasárnap és ünnepnapokon 09.30 órától a templomban (Apostag, Hunyadi u. 16.). Minden hónap első vasárnapján úrvacsorás alkalmat tartunk.